„Színfolt a Thália életében” – Interjú Czakó Julival

A fővárosba szerződéséről, közelgő új szerepeiről és a 2023/24-es évad tartogatta kihívásokról mesélt nekünk Czakó Juli. A színésznő, akit láthattunk már korábban is a színpadon a Ványa bá főszerepében vendégművészként, idéntől hivatalosan is a Thália Színház csapatát erősíti.

Hogyan történt pontosan, hogy a Thália Színházhoz szerződtél?

Még korábban, a tavalyelőtti évad alatt hívott fel minket Hamvai Kornél, vele beszéltünk először erről az egészről. Úgy volt, hogy már egy évvel előbb a Tháliához szerződünk, de akkor még Lacival (Görög László színművész, Czakó Juli házastársa – a szerk.) Miskolcon voltunk társulati tagok, és nem akartunk hirtelen elszakadni onnan. Tavaly kezdődött viszont a Ványa bá itt, a Tháliában, amiben akkor még vendégszínészként vettünk részt, aztán idénre alakult ki, hogy teljesen át is jöttünk. Miskolcon is vannak még szerepeink, amiket játszunk, de most már hivatalosan is a Thália társulatához tartozunk.

Mit gondolsz, milyen kihívások várnak rád pontosan a 2023/24-es évadban itt nálunk?

Már maga a felköltözés nagy kihívás azután, hogy én Miskolcon kezdtem az egész szakmai életemet. A főiskola után Győrben játszottam stúdiósként, és Kaposváron is egy évig a gyakorlatom előtt, de mindenképp ez az eddigi legradikálisabb változás az életemben. Kíváncsi vagyok, hogyan tudom majd a társulatban megtalálni a helyemet, és színfolt lenni a Thália életében.

Milyen darabokban lehet majd látni téged? Melyik áll ezek közül a legközelebb a szívedhez?

Lesz három újdonság, a Beckham; a Hisztéria és az Egy a ráadás, illetve három szerepet át is veszek már régebb óta futó darabokban, amik pedig a Boeing, Boeing; az Oscar és a Bolha a fülbe. Ez hat új szerep, elég sok, szerintem nem is volt még ilyen sűrű évadom soha. Ha pedig kedvencet kell választanom, a Ványa bát nagyon szeretem, azt már idén március óta játszom, így ez áll a legközelebb a szívemhez. De persze az új bemutatókat is várom, azokat illetően pedig, amiket átveszek, van bennem egy erőteljes izgalom, hogy vajon sikerül-e úgy teljesíteni a feladatot, ahogy én azt magamtól elvárom. A Boeing, Boeing például egy technikailag is összetett darab, maga a szerep sem egyszerű, nem is beszélve arról, hogy pont a tízéves jubileumi előadásra készülünk.

Most, hogy ilyen sűrű időszak áll előtted, mikor kezdtél el készülni a szerepekre?

Ezt nagyon pontosan meg tudom mondani, mert július 30-án volt az utolsó Chicago előadásom Szegeden, és adtam magamnak egy olyan határidőt, hogy augusztus 15-től már az új feladatokkal foglalkozok, kezdve az átvevős darabokkal. Úgyhogy 15-én elkezdtem párhuzamosan tanulni az Oscart, a Boeinget és a Bolhát, mert úgy számoltam, csak így fogok tudni teljesíteni.

Korábban főleg vidéki színházakban játszottál; mit gondolsz, miben lesz más budapesti színészként tevékenykedni?

Miskolcon például a társulati élet is nagyon aktív volt. Színészházban laktunk, és ezért volt egy folyamatos kapcsolat közöttünk, mintha együtt éltünk volna. Szerintem ez máshogy fog működni itt, Budapesten, mert a próbák után mindenki igyekszik majd haza, vagy ahogy tud, megy a következő munkára. Ennek talán az lehet a hátránya, hogy maga a kommunikáció nem olyan élénk, kevésbé családias. De egyébként egy idő után Miskolcon is olyanná vált a helyzet, hogy túl óvatosak lettünk egymással, és nem beszéltünk olyan témákról, amikről lehet, hogy kellett volna. Szóval még kitapasztalom, részemről kell-e majd valamin változtatni – ami még eszembe jut, hogy szeretnék tanulni akár a jó, akár a rossz dolgokból.

Van esetleg cél, amit színészként szívesen megvalósítanál, de még nem volt rá lehetőséged?

Nem tudom, ez olyan fura dolog, mert a színészetet is tanulni kell. Én is ezt tanultam sok éven keresztül, úgyhogy ebben próbálok a legprofesszionálisabb lenni. Ha például rendezni akarnék, szerintem attól, hogy rendezek, még nem leszek rendező. Egyébként szívesen énekelnék, jó lenne, ha a Thália több zenés darabot csinálna, amiben lehetőségem adódna erre. Ebben az évben viszont az a célom, hogy a rengeteg tennivalót anélkül tudjam teljesíteni, hogy gyári munkássá válnék közben. Nagyon szép feladatok várnak rám, ha sok is, ezeket szeretném jó minőségben teljesíteni, ahogy eddig is elvártam magamtól.