“Hatalmas ajándék, ha az embert önmagáért szeretik” – Interjú Sóvári-Fehér Annával

Szeptember 26-án mutatják be a Thália Télikertben David Hare Fénytörés című darabját Valló Péter rendezésében, Sóvári-Fehér Annával és Szervét Tiborral a főszerepben. A dráma kiindulópontját az adja, hogy Tom, a pénzember, miután meghal a felesége, felkeresi régi szeretőjét, hogy a románcot felélessze, Kyra azonban már megveti a férfit. Elsőként a fiatal tanárnőt alakító Sóvári-Fehér Annával beszélgettünk a szerepről, a történet üzenetéről és arról, hogy miként tudnak kapcsolódni ehhez a nézők.

Nehezen találtunk időpontot erre a beszélgetésre, mert amellett, hogy pár hete elindult a színházi szezon, most éppen egy sorozatot forgatsz. Jól gondolom, hogy főleg ezzel telt a nyarad?

Igen, nekem a nyár idén is kimaradt. Amikor befejeződött a színházi évad, volt egy szabad hetem, aztán elkezdtem forgatni, ami jelenleg is tart, nagyjából október közepéig. Emellett a Talent Stúdió táborában több turnusban tartottam színpadi mozgásfejlesztés-órát gyerekeknek. Tájelőadásokat játszottam, elkezdtem vezetni, ha pedig volt egy kis szabadidőm, azt igyekeztem a szeretteimmel tölteni Nyíregyházán és a Balatonon. Jókat beszélgettünk, kimentünk lovagolni, játszótereken lógtunk a barátnőmmel és a keresztlányommal. De többnyire forgattam.

Akkor nagyjából még egy hónapig tart ez a feszített tempó?

Igen, de amíg próbálunk, ebben a pár napban nem forgatok, így megvan a lehetőségem, hogy kizárólag a darabra összpontosítsak. Szeretem az ilyesfajta igénybevételt. Ez a bemutató attól is különleges számomra, hogy most először állok színpadra a Thália Színház Télikertjében.

A Fénytörés című darabról beszélünk, amit már a tavalyi évad végén el kezdtetek próbálni. Jót tett a szerep elmélyülésének ez a nagyobb szünet?

A tavalyi évad végén főként a szövegre koncentráltunk. Megpróbáltuk úgy alakítani, hogy minél érthetőbb, lényegre törőbb legyen. Felraktunk egy vázat, de a szövegnek és a főbb cselekvéseknek is rögzülni kellett, hogy a történet igazi mélységeit próbálhassuk. Az előadásban élesben kell megfőznöm egy bolognait, azt is gyakoroltam a nyáron, hogy minél rutinosabban menjen, és már ne kelljen magára a főzésre koncentrálnom, hanem szabadon játszhassak mellette.

Először dolgozol Valló Péterrel. Milyen az alkotómunka vele?

Nagyon élvezem, mert a Tanár úr lenyűgöző lexikális tudással és tapasztalattal rendelkezik, mindenre többféle megoldása van. Olyan részleteket, összegfüggéseket lát meg, amiket én először nem feltétlenül vennék észre. Rendez, de főként tanít. És elképesztő vicces figura. A rendezőasszisztens-súgó Őri Rózsa tartalmi és grammatikai javaslataival rengeteget ad hozzá a darab érthetőségéhez, a színészkollégáimmal pedig nagyon élvezetes, jelen idejű a játék. Mondhatom, hogy elég jó kis csapat vagyunk. Azt érzem, hogy folyamatosan tanulok. Akárhogy is sikerüljön, nekem már ezért megérte.

Mi volt az első reakciód, amikor először találkoztál a darabbal?

Megijedtem. Ez egy realista dráma és ilyet még nem játszottam. Ráadásul olyan problémákat jár körbe, amely kapcsán eleinte megkérdőjeleztem, hogy van-e ehhez egyáltalán közöm. De ahogy haladtunk előre a próbákkal, úgy jöttem rá szép lassan, hogy több ponton is tudok kapcsolódni az anyaghoz és Kyrához.

Van olyan pont, ahol különösen nehéznek érzed játszani a karaktert – akár érzelmileg, akár színészileg?

Lassan haladok. Alapvetően nehéznek találom, mert rengeteg lehetőség van benne, és szeretném a lehető legteljesebb módon kibontani őt, hogy a nézők is lássák a különböző rétegeit. Szeretném, hogy igazi, élő ember legyen, aki úgy reagál, úgy létezik, mintha csak az életből kiemelt figura lenne.

Meglátásod szerint Kyra tragikus hősnő vagy inkább morális győztes, aki tudatosan vállalja a magányt?

Szerintem egyik sem. Legalábbis, ha jól játszom, az én értelmezésemben egyiknek sem kellene lennie. Jelenleg nekem jóféle érzelmi hullámvasút és törekvés.

Kyra és Tom között lehetne közös jövő, vagy a világnézeti különbségeik miatt ez egy eleve kudarcra ítélt kapcsolat?

Azt gondolom, hogy alapvetően bárkik között lehetne, akik igazán és feltétel nélkül szeretik egymást. Valamelyik nap pont beszélgettünk erről, és Tiborral egyet is értettünk, hogy a legtöbb párkapcsolat ott romlik el, amikor az egyik fél azt mondja a másiknak, hogy „szeretlek, de ebben és ebben meg kellene változnod”. Sokan nem tudják elfogadni a partnereiket úgy, ahogy vannak. Hatalmas ajándék, ha az embert önmagáért szeretik. Rengeteg összetevője van annak, hogy Tom és Kyra a darab kezdetén nem alkotnak egy párt. Eleve nem tudjuk, hogyan működnének ketten, mert eddig titokban szerették egymást és nem volt lehetőségük arra, hogy kipróbálják, milyen lenne nekik vállaltan együtt élni.

Látsz párhuzamot a saját generációd dilemmái és Kyra élethelyzete között?

Szerintem minden generációban megvannak a képviselői, attól függ mit ragadunk ki az élethelyzetéből. Mindenhol találhatnánk Kyrákat, akik kilépnek egy szorongató, alárendelt szerepből, hogy a maguk útját járják. Kyra keresi saját magát, mert soha nem létezett önállóan: előbb a saját, majd Tomék családjával élt, nem tudja, milyen az élet úgy, hogy őt nem más irányítja. De jelen van az életében a bizalomvesztés traumája, a hivatástudat jelentősége és még rengeteg minden. Mind az én generációmban, mind más generációkban akadnak olyan emberek, akik ezekkel a problémákkal küzdenek.

Mit remélsz: milyen érzésekkel fognak távozni a nézők?

Jó volna, ha az előadás beszélgetéseket indítana. Nézőként nagyon szeretem azt a színházi élményt, amiről beszélni és kérdezni akarok, ami megmozgat bennem valamit. Bízom abban, hogy ez az előadás is beszélgetéseket kezdeményez majd a párkapcsolatról, a kapcsolódásról, a konfliktusokról. Hogy a nézők megbeszélik, hogyan viselkednének a szereplők helyében, melyek azok a részek, amelyek tükröt tartanak számukra, vagy esetleg tanulságul szolgálnak.

Forrás: Deszkavízió