Egy utolsó nagy rablás – Elbúcsúzott a Komédia egy bankrablásról

Egy színház életében az egyik legnehezebb döntés mindig a búcsú; elengedni egy előadást, amit a közönség és a társulat egyaránt szeretett, és amely évről évre bizonyította, miért van helye a repertoáron. 2026. január 22-én mégis eljött ez a pillanat: a Komédia egy bankrablásról utolsó alkalommal robbantotta fel – szó szerint és átvitt értelemben is – a Thália Színház Nagyszínpadát, majd méltósággal, éppen a sikerszériájának 75. előadását ünnepelve intett búcsút a nézőknek.

A döntés azonban nem a lezárásról, hanem a megújulásról szól. A Thália Színház tudatosan dolgozik azon, hogy miközben megőrzi a közönség által megszeretett minőséget és játékosságot, folyamatosan új kihívásokat keressen, új irányokat próbáljon ki, és teret adjon friss előadásoknak. Egy repertoár akkor élő, ha változik, és ehhez néha szükség van arra is, hogy egy biztos siker átadja a helyét egy újnak.

A Komédia egy bankrablásról 2022 őszén érkezett Budapestre, egyenesen a londoni West Endről, ahol a Mischief Productions előadása az egyik legnagyobb közönségkedvencnek számított. A brit kritika az egyik legviccesebb, szélsebes krimivígjátékként írt róla, ez az energia pedig a Thália Színház színpadán is maradéktalanul megjelent.

Az 1958 nyarán játszódó történet – egy elképesztően drága gyémánt, egy szökött fegyenc, elcserélt személyazonosságok, szerelmi háromszögek és egy város, ahol lassan mindenki gyanússá válik – ideális terepe volt a féktelen bohózati humornak és a precíz krimi-paródiának. A darab egyszerre követelt elképesztő tempót, fegyelmet és játékosságot, valamint látványos színpadi technikát mind a sokszínű karaktereket megformáló színészektől, mind a háttérdolgozóktól.

A különleges összpontosítást igénylő produkciót a Thália Színház főrendezője, Kelemen József alkalmazta színpadra. Az alkotóknak egészen közelről, részletekbe menően kellett megfigyelni az eredeti londoni verziót, hogy a magyar változat is ugyanazzal a pontossággal és elsöprő hatással működjön. A harmonikus együttműködésre épülő próbafolyamat emlékezetes élményként maradt meg mindenkiben, aki valamilyen formában dolgozott a Komédia egy bankrablásról elkészítésén. Ez az utolsó előadás után is nyilvánvalóvá vált; a társulat közös koccintással és tortával mondott búcsút a bravúros darabnak. Kelemen József büszke szavakkal idézte fel a kezdeteket és az együtt megtett utat, azt hangsúlyozva, milyen ritka, amikor egy produkció ennyire felszabadult játékot és valódi örömöt ad mind az alkotóknak, mind a nézőknek. A nosztalgiázáshoz a Caprice-t és Sammy-t alakító Sóvári-Fehér Anna és Jámbor Nándor is csatlakoztak, ugyanis számukra a Komédia egy bankrablásról nem csupán egy előadás volt, hanem az első bemutatójuk is a Thália Színházban, akkor még újoncként a teátrum falai között.

József kiemelte azt is, hogy a közönség milyen hosszasan és hangosan ünnepelt az utolsó estén, valamint a Thália Színház közösségi média felületein megjelent üzenetek is jelezték, hogy sokak kedvencévé vált az előadás az évek során. Mert a Komédia egy bankrablásról egyszerre volt technikai bravúr, színészi csapatjáték és önfeledt szórakozás, mindez pedig egy olyan produkció létrejöttéhez vezetett, amelyre érdemes büszkének lenni.

A Komédia egy bankrablásról tehát megtette a dolgát: nevetést, energiát és közös emlékeket adott, most pedig átadja a helyét, hogy a Thália tovább építkezzen, fejlődjön, és újra meg újra meglepje a nézőit. És ki tudja: a következő nagy „rablás” talán már ott ólálkodik a színfalak mögött.