„Bemerészkedünk a színdarab erdejébe” – Interjú Szervét Tiborral

Szervét Tibor, társulatunk színművésze a Visszatérések Évadában nem pusztán színészként dolgozik majd a Thália Színház új produkcióin; Ő rendezi a december 7-én debütáló Romantikus komédiát, a lebilincselő történetet egy írópárosról, akik papíron tökéletesen ismerik a szerelmet, a valóságban viszont annál kevésbé tudnak kiigazodni rajta. Tibor az új darabról mesélt nekünk, és arról, milyen előkészületek zajlanak a próbafolyamat megkezdése előtt.

Miről szól a Romantikus komédia, és hogy dőlt el, hogy Te rendezed?

A Romantikus komédia címe egyben a műfaja is, így innentől kezdve az irány sejthető: a romantikáról fog szólni, remélhetőleg vicces formában. Tavaly én rendeztem a Szajrét a Télikertben, és Nagy Viktor, a színház művészeti vezetője nyitott volt a folytatásra, én pedig ezt a darabot javasoltam. Már játszottuk a Romantikus komédiát a Thália Színházban tizenöt évvel ezelőtt, akkor Bálint András rendezésében, ahol én alakítottam a főszereplő írót, Jasont.

Mit gondolsz, miért állandó témája a színpadi szerzőknek a szerelem kérdése?

Mert úgy tűnik, hogy a szerelem az emberi léttel együtt járó alapvetés – az emberi érzéseknek, különösen a fiatalkori érzéseknek egy annyira kitüntetett valamelyike, hogy azt mi magunk, ezáltal pedig a színdarabírók is nagyon fontosnak is tartják. Mindenkinek megvannak a saját élményei ezen a téren, így általában sok ember érdeklődik az iránt, amit a szerelemről írnak.

Az interjú pillanatában az olvasópróbához közeledünk, néhány nap múlva elkezdődik a Romantikus komédia próbafolyamata. Hol tartanak jelenleg az előkészületek?

Idáig leginkább a szövegkönyvvel foglalkoztam. Ez egy élvezetes színdarab, az alapanyag önmagában is tetszetős, de ahhoz, hogy a történet fordulatai elég viccesek és érdekesek legyenek, kell némi frissítés az egyes szereplők szövegét illetően. A színdarabok szövege általában irodalmi jellegű, viszont minél kevésbé az, annál közelebb áll az életszerű, mindennapi szóhasználathoz. Ezt a felfedezőutat először én járom be, bemerészkedek a színdarab erdejébe, és megpróbálom látni a fák mögött az erdőt – a fák jelentsék itt a mondatokat, a leírt szöveget, az erdő pedig a teljes, szerves egységet, amit jó esetben az előadás alkotni fog. Ezután Bendi Balázs (dramaturg – a szerk.) és Őri Rózsa (rendezőasszisztens – a szerk.), hogy nézzék meg, hogy az általam hozzáadott mindenféle jót tesz-e az egésznek, és szerintük kifejezik-e mindazt, amit szeretnék, és úgy általában – mondják el a véleményüket. Aztán még vélhetően együtt is dolgozgatunk valamennyit, majd jöhet az olvasópróba.

Rettentően fontosnak tartom, hogy tisztán és pontosan lássuk a színdarab és a karakterek történetét, úgy, hogy közben jó sok poén is legyen benne, lehetőség szerint olyan nyelvi fordulatokkal, amik nekem tetszenek. Hosszasan bíbelődtem a szövegkönyvvel, hogy ez megvalósuljon, és nem mondom, hogy ne tudnám folytatni még néhány hónapig, de a folyamat termékeny szakasza már elapadt. Ahol most járunk, az a nulla pont, ide érkezett meg a példány. Ez egy nagyon fontos állomás, mert a szöveg a későbbiekben szabadon kezelhető és értelmezhető lesz, de jelenleg adnia kell egy olyan biztos struktúrát és irányt, amivel nekem mint rendező az olvasópróbán már tisztában kell lennem.

Eszközöltél olyan változtatásokat a szövegkönyvön, ami más értelembe helyezett bizonyos részeket a darabban ahhoz képest, ahogyan Te játszottad?

Igen, jó pár helyen – én azt szeretném, ha ez egy más fordulatszámú előadás lenne. Mi, színházi emberek, gyakran esünk abba a hibába, hogy attól, ha kívülről megtanuljuk a szöveget és azt a színpadon, jelmezben elmondjuk, azt hisszük, az már egy előadás. Pedig az előadás egy ennél sokkal összetettebben ható dolog, ami attól lesz jó, hogy tartalmaz olyan dinamikákat és fordulatokat, amit a nézők gyerekfigyelemmel kísérnek végig, miközben izgulnak a szereplők sorsáért. Az a célom, hogy a Romantikus komédia is ilyen előadás legyen.

Hogyan állt össze a szereposztás a darabhoz?

A szereposztás mindig a rendező és a színház vezetőségének egyfajta konszenzusos döntése. Tőlem azt kérték, hogy opciókat ajánljak; érzékeny és bonyolult folyamat egy évad megtervezése, pláne egy ilyen nagy színházban, így nem kockáztathatjuk meg, hogy az utolsó pillanatban felboruljon a műsor, csak mert ragaszkodom egy bizonyos színészhez. Úgyhogy én ajánlottam opciókat, ők pedig ezt a felállást találták optimálisnak belőle. Természetesen vannak életkori, illetve szerepformabeli paraméterek, de arra a kérdésre, miért Zayzon Zsoltra, Sóvári-Fehér Annára, Mózes Andrásra, Udvarias Annára, Gubás Gabira és Tóth Eszterre esett a választás, a rövid válasz az, hogy ők látszanak a legalkalmasabbnak az adott szerepre.

Tettél szert olyan tapasztalatra a Szajré próbafolyamata során, amit kiindulópontként használhatsz a Romantikus komédia munkálatainál is?

Igen, az egyik például az, hogy a Szajré színészcsapatának igyekeztem a lehető legteljesebb szabadságot adni, és nagyon jól működött. Rögtön az olvasópróbán megmondtam nekik, hogy már nagyon vártam őket, mert én idáig tudtam egyedül foglalkozni ezzel az anyaggal, innentől viszont együtt kell haladnunk. És mondhattak az égvilágon bármit, mert én úgyis tudtam, hogy mi az, ami belefér, és mi az, ami nem. Ez a két elv, ha úgy tetszik, fényesen beigazolta önmagát, mert ha a legvadítóbb marhaságokat mondták is, nem vetettünk el semmit, hanem megpróbáltuk megtalálni, mi benne a jó. Nekem az a személyes élményem, hogy ezáltal igazán a sajátjukká vált a darab – nem egy instrukció mentén megtanult szöveget mondtak, hanem kreatív módon részt vettek a saját feladatuk megoldásában. Remélem, ha elég erős keretet és koordináta-rendszert tudok biztosítani a színészeknek, akkor így tudunk majd dolgozni a Romantikus komédiánál is.

Milyennek ígérkezik az előadás látványvilága?

Amikor a rendezői felkérés megérkezik, általában viszonylag hamar elő kell állni egy díszlet-és egy jelmeztervező nevével, hogy a színház időben egyezkedhessen velük. A mi esetünkben Füzér Anni lett a jelmez-, Túri Erzsébet pedig a díszletfelelős, akikkel aztán megkezdődött egyfajta együttgondolkodás. A színdarab a ’70-es évek elején kezdődik és a ’80-as évek közepén ér véget, tehát nagyobb időtávlatot fed le; ez Füzér Anni számára rengeteg ruhát, különböző stílust és kort jelent, ugyanakkor nem lenne jó, ha ez megkötéssé válna, tehát viszonylag szabadon próbálunk mozogni ebben a spektrumban. A díszlet szempontjából eleve voltak elképzeléseim, amiket megosztottam Erzsivel, ő pedig nyomban küldött több fotót is, hogy megnézzük, melyik tetszik.

Miben rejlik a Romantikus komédia bája, ami megfogja majd a nézőket a darabban?

Én nem tudom, és nem is akarom megmondani, mi lesz az, amit ők bájosnak és viccesnek találnak. Az én dolgom az, hogy reményeim szerint a lehető legtöbbet tudjak ebből fölrakni a színpadra, aztán majd a nézők, ki-ki a saját ízlése, hangulata alapján kiragad belőle. Ami viszont biztos, hogy a legbőségesebb kínálatot szeretnénk adni nekik, hogy tudjanak miből választani; legyen humor, legyen érzelmi azonosulás, legyen kíváncsiság, és érdekelje is őket a történet – ez a néhány dolog egyáltalán nem magától értetődő, tenni kell értük.