Banovits Vivianne: Ez most egyfajta hazatérés számomra

A Thália Színház társulatának egyik új tagjával beszélgettünk, Banovits Vivianne-nel. A kétrészes interjú első részében megismerhetik kicsit közelebbről a színésznőt, szó lesz a gyerekszínészetről, a visszatéréséről, a lámpalázról, de az anyaság és munka kapcsolatáról is mesélt nekünk.

Vivi 2012-től már a Thália Színház tagja volt, itt tevékenykedett egészen 2017-ig, onnantól szabadúszó színészként dolgozott tovább. A 2025/2026-os évadtól visszatért a Tháliába, hogy újabb izgalmas darabokban láthassuk őt. Elmesélte, hogy mindig is szeretett itt dolgozni, szerette a társulatot, a kollégákat, a színházat, a produkciókat, amik itt megszületnek, és amilyen minőségűek. Számára is izgalmas ez a sokszínű repertoár, ami itt megtalálható. Nagyon örül, hogy újra itt van, egy kicsit a hazatérés érzése ez most neki.

Gyerekként kezdte, mindig is ezt akarta

A színésznő már 5 évesen elkezdte pályafutását az egri Gárdonyi Géza Színházban, gyerekszínész és táncos is volt. Amióta az eszét tudja ezzel szeretett volna foglalkozni, hiszen neki az egész családja ezekben a körökben mozgott. Már beleszületett ebbe, nem volt B opciója, ezért is félt attól, hogy mi van akkor, ha ez az irány nem sikerül.

Az egyik kedvenc színházi élménye is a már említett egri színházhoz kapcsolódik. Az egyik legfontosabb darab, ami hatalmas löketet adott számára, a Valahol Európában című előadás volt. Ebben nem vett rész gyerekként, így kívülről volt lehetősége végignézni. Potyogtak a könnyei, és ott érezte először azt, hogy ez az, amit csinálni akar.

A színésznő tisztán emlékszik, milyen érzés volt először színpadon állni:

„5 éves voltam, az előadás előtti napokon nem izgultam, de akkor, mikor már majdnem mennem kellett, na akkor betojtam. Nagymamám fogta a kezemet, és mondta, hogy készüljek, mindjárt mennem kell. Ránéztem, és azt mondtam: lehet, hogy mégsem megyek be. Kiábrándító lesz a válasza, de így szólt: ha bemegyek, megveszi azt a szörfös Barbiet, amit annyira szeretnék. Így aztán bementem, elkezdtem táncolni, és azt éreztem, hogy én ezt még akarom.”

Ha már a félelemről és lámpalázról volt szó, kíváncsiak voltunk, van-e Vivinek valami tippje/trükkje a lámpaláz leküzdésében. Állítása szerint, az évek alatt ez már elmúlt, és inkább egy jóleső izgalom maradt meg a fellépések előtt, de ez a színpadra lépés utáni percekben el szokott múlni.

A színésznő elárulta azt is, hogyan készül egy premierre. Fizikailag megpróbál eleget aludni, beszedni a vitaminokat és egészséges maradni, hiszen minden színésznek az a legnagyobb félelme, hogy lebetegszik a premier előadásra. Lelkileg a fellépés előtt már egy héttel szerepben vannak, azzal együtt „élnek”.

A sok munka mellett szerencsére Vivinek jut idő a kikapcsolódásra és pihenésre is. A pandémia alatt elvégzett egy jógaoktató képzést is. Nem dolgozott benne, de sokat hozzátett a személyes fejlődéséhez. 2023-ban megszületett kislánya, aki – igaz, most már bölcsődébe jár -, de a színházon kívüli életének jelentős részét kitölti. Nem könnyű összeegyeztetni az anyaságot és a munkát, véleménye szerint a legnehezebb benne az, sikerüljön elválasztani egymástól a kettőt. Amikor dolgozik, akkor csak a munkára akar koncentrálni és abban a teljes maximumot szeretné nyújtani, de amikor a kislányával van, akkor csakis a vele együtt töltött minőségi idő a legfontosabb. Az, hogy ott tényleg csak vele legyen. Elmondása szerint az anyaságban az a legnehezebb, hogy ügyesen megtalálja az ember a középutat a munka és a család között. Az, hogy mindkettő szerepben meg tudjon felelni.

Színpad vagy kamera?

A színésznő több filmben és sorozatban is játszott, például: Pillangó, Mintaapák. Ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy egyik nélkül sem tudna teljes életet élni. Egészen más egy forgatás és egy próba, de lételeme mind a kettő, félembernek érzi magát, ha az egyik kimarad az életéből. Az a legjobb, ha harmóniában vannak, és ezt igyekszik is elérni mindig.

Arról is beszélt, hogy a színháztól sok mindent tanulhatott, amit a hétköznapokban is hasznosítani tud, többek között azt, hogy nem fél kiállni és megszólalni. Például egy szülői értekezleten, ha meg kell szólalni, nincs azzal probléma, hiszen hozzászokott a szerepléshez.

Amikor egy szerep kihívást jelent

Felidézte az egyik legnehezebb szerepét is, ami a legnagyobb kihívást okozta eddigi pályafutásában.

„Galamb papné, egy 2013-as film, amiben a főszereplő lány rettentően el van kényeztetve. Amikor olvastam a szöveget, csak arra tudtam gondolni, hogy miért nem ad valaki két büdös nagy pofont ennek a lánynak. De nem játszhattam el ezt a szerepet úgy, hogy azt gondolom, ez a szereplő hülye. Ott nagyon át kellett fordítanom a fejemben a dolgokat, bele kellett helyeznem magam egy olyan problémába, ami nekem nem feltétlenül lenne az.”

Kíváncsiak voltunk, hogy ki lenne az a színész – élő, vagy már elhunyt–, akivel szívesen állna egy színpadon.

„Vivien Leigh-vel szívesen találkoztam volna, de azért Meryl Streepnek sem fordítanék hátat a színpadon.”

A cikk folytatásában még többet tudhatnak meg Banovits Vivianne-ről, és az októberben érkező Az utolsó vacsora című előadásról, a társulatról és a közös munkáról is.

Írta: Gulyás Anna