Banovits Vivianne: Egy színésznek az a legizgalmasabb, ha lubickolhat a vízben, és mindenféle halat kifoghat

A Thália Színház társulatának egyik új tagjával beszélgettünk, Banovits Vivianne-nel. A kétrészes interjú második részében megismerhetik kicsit közelebbről a színésznőt, mesél a színházzal való kapcsolatáról, és Az utolsó vacsora című előadásról is. Az első részben beszélt a gyerekszínészetről, a visszatéréséről, a lámpalázról, de az anyaság és munka kapcsolatáról is szó esett.

Vivi 2012-től már a Thália Színház tagja volt, itt tevékenykedett egészen 2017-ig, onnantól szabadúszó színészként dolgozott tovább. A 2025/2026-os évadtól visszatért a Tháliába, hogy újabb izgalmas darabokban láthassuk őt. Véleménye szerint több dologban is különbözik ez a színház azoktól, ahol eddig megfordult, de különösen kiemelkedő a több színházi tér. Mindegyikben más és más stílust mutatnak be, és ezekben a különböző fajtájú előadásokban megmutathatja magát, hiszen „egy színésznek az a legizgalmasabb, ha lubickolhat a vízben, és mindenféle halat kifoghat”.

Sok mindenkit ismert már a társulat tagjai közül, így nem egy teljesen új közegbe csöppent bele, de azért vannak számára új emberek is, akikkel még ismeretlen volt a közös munka. Ez sem jelentett akadályt számára, úgy érzi, nagyon izgalmas az új csapat, a próbák, és azt érzi, hogy ebből valami igazán értékes fog születni.

Az utolsó vacsora című szatíra október 11-től látható a színházban, Vivit pedig Paulie szerepében láthatjuk. Paulie egy fiatal lány a társaságból, aki szociális munkát tanul az egyetemen. Egy visszafogott, szerény lányról beszélünk, akinek bizonyos fordulatok hatására teljesen megváltozik az élete, és az ahhoz való hozzáállása is. Ami ő volt, abból a fordulatok hatására, valami teljesen más lesz.

Elmondta, ő nem látta a filmet, nem tudta, miről van szó, csak annyit, hogy 5 fiatal szereplő közül ő fogja az egyiket játszani. Tisztán csak az olvasópróbán derült ki számára, és tudta meg, hogy mi is az ő szerepe, mit is kell pontosan csinálnia a színpadon.

A színésznő azt is elárulta, hogy saját magából tud táplálkozni, hogy ő hogyan reagál bizonyos szituációkra. „Ha dühöset kell játszanom, akkor úgy játszom el, ahogyan én vagyok dühös, ha szerelmeset kell játszanom, akkor pedig amilyen én vagyok szerelmesen.” Úgy érzi, van pár hasonlóság közte és Paulie között, többek között mindketten nyitott, szabadszellemű lányok.

Vivi úgy gondolja, hogy a darabnak komoly üzenete van, és olyan témákat boncolgat, amiről érdemes, és mindig kéne is beszélni. Megmutatja, milyen az, mikor nincs meg a megfelelő kommunikáció emberek között, amikor nem meghallgatni akarják egymást a felek, hanem mindenki csak a saját érveit és igazát akarja rátukmálni a másikra.

Szerep és kihívás kéz a kézben

Nem könnyű ma a színészi pálya. Vivi elmondta, hogy az a legnehezebb, hogy legyen munkája ma már az embernek, főleg olyan, ami kielégíti a benne rejlő energiákat. Kapjon olyan szerepeket, ami kihívást tud okozni, hiszen egy színésznek az a legfontosabb. Nagyon telített a szakma, nehéz elhelyezkedni, egyre több a munkanélküli színész sajnos.

A nehézségek mellett viszont az az extázis és eufória, amit adni tud, semmivel sem tud felérni. Vivi egyszer 55 percig egyedül volt a színpadon egy monodrámában. Rendkívül izgult előtte, aludni sem tudott, mivel ez egy nehéz szerep volt, sok összetevős. A darab előtt úgy érezte ez nem fog menni, de az első tíz perc után belekerült a flow-ba és az egy óra csak úgy elsuhant. A tapsnál pedig jött az eufórikus érzés, hogy nemcsak megcsinálta, de valamivel több is lett ezzel.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy vajon van-e olyan szerep a színésznő életében, amit nagyon szeretne eljátszani. Azt mondta, a 20-as éveiben több ilyen nagy vágya is volt, például a Rómeó és Júlia. Szerencsére megadatott neki, hogy eljátssza Júliát, de utána elkezdett kopni ez a vágy, az maradt a fontos számára, hogy egy olyan szerepet játszhasson el, ami kihívást jelent számára.

Vivi szeretné az itt játszott szerepeiben más és más oldalát megmutatni a közönségnek, mindig meglepni őket valami újjal. Kezdve Az utolsó vacsorával, ami október 11-től látható a Thália Színház Nagyszínpadán.

Szöveg: Gulyás Anna