Az áldozatvállalás szépsége kikophatatlan – Keszég László a Cyrano-ról

A történetet senkinek sem kell bemutatni, számtalan feldolgozását láthattuk már. Miért ilyen népszerű?
– Meg vagyok róla győződve – és tapasztalatból is mondom, hiszen túl vagyok egy próbafolyamaton –, hogy egyrészt azért, mert a mély emberi érzelmekről olyan bátorsággal és nyíltsággal beszél, ami rendkívül vonzóvá teszi a nézők számára… Sokkal visszafogottabbak az emberek, nem mernek megnyilatkozni a belső tüzekről, amik mindannyiunk szívében égnek, és amikor találkoznak ezzel a történettel, rácsodálkoznak; jé, erről így is lehet beszélni? Másfelől egy olyan tragikus történet, ami áldozathozatal is. És áldozatot hozni, vagy legalábbis az áldozathozó szerepébe kerülni, mindenki számára nagyon felemelő. Egyszerűen – még akkor is, ha kevésbé beszélünk róla – az érzelemdús énünk él át a Cyranóval katarzist.

Mi jelentette benne önnek a legnagyobb kihívást? Milyen például egy ilyen verses szöveggel dolgozni, mint amilyen a Cyranóé?
– Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Bevallom, könnyebb munkára számítottam, mert annyira egyértelműnek tűnnek az üzenetek, vagy hogy is mondjam, a mély rétegekben található szöveg alatti tartalmak megjelenítése…
De ezt közel sem ilyen könnyű felszínre hozni. Röviden azt tudom mondani, hogy nehéz volt megtalálni azt a mezsgyét, hogy a szöveg direkt fogalmazása ne giccses legyen, hanem a közlés, mint olyan, domináljon minden mondatban.

A nézők hogyan fogadták ezt a nyelvezetet? Mennyire volt emészthető számukra?
– Sokat dolgoztunk az érthetőségén, hiszen a színháznak az a nehézsége, hogy élő egyenes adásban olyan impulzusokat kell sugároznia, amit a nézők azonnal felfognak. Pozitívak a visszajelzések… Hozzám eljutottak olyan vélemények is, hogy figyelni kell, de ha figyel az ember, akkor minden kristálytisztán érthető, a színészi szándékok világosak. Azok meg, akik az előadást kicsit zeneileg is hallgatták, azt mondták, hogy azok a dallamok, amik ebből a szóoperából kijönnek, egyszerűen gyönyörűek. Tehát azt tudom mondani, hogy a miskolci közönség nagyon jól fogadta.

Az előadás a fotók alapján nagyon látványosnak is ígérkezik – Cziegler Balázs tervezte a díszletet például…
– Igen! Berzsenyi Kriszta pedig a jelmeztervezője volt. Mi úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk kicsit azt a látványvilágot visszaadni, amit a mű hordoz – amikor íródott, a 19. század végén, akkor már kicsit historizáló, újromantikus műnek számított. Úgyhogy ezt az újromantikus szálat követtük, aminek egy picit a zene próbál ellenpontja lenni. De visszatérve az előadás vizualitására, az olyan, mintha… Nem történelmi tényeken alapuló, inkább a divat és a kor szellemének megfelelő. A zenei aláfestés hozza a mi korunkhoz közelebb az előadásunkat.

Az ön számára mi a Cyrano legfontosabb mondanivalója? Hogyan ajánlaná, miért érdemes megnézni az előadást?
– Nagyon sokféleképpen lehet megközelíteni ezt a dolgot – például nagyszerű színészi alakítások vannak benne. Vagy azért, mert bátor szellemi táplálékot ad azzal kapcsolatban, hogy nincs más mód, csak hogy felvállaljuk az
érzelmeinket. Vagy mert egyszerűen az áldozatvállalás szépsége kikophatatlan. Fontos mondanivalója, hogy legyünk elfogadók és türelmesek, abban az esetben is, ha netán negatív visszajelzéseket kapunk a kifejtett érzelmeinkre. És soha ne adjuk fel azt a hitet, hogy az érzelmek rendkívül fontos összetevő elemei egészségünknek is. Ez egy gyönyörű történet, bátram ajánlom mindenkinek, nőknek és férfiaknak…