Fekete Patricia

1.) Mi a számodra legértékesebb értéktelen tárgyad?
Az előző telefonom, ami egyszercsak soha többet nem kapcsolt be, de rajta maradt közel 3000 kép, amit azóta se vittem szervízbe, hogy lementsem őket.

2.) Emlékszel még, mi volt a jeled az óvodában?
Először virág, utána napocska.

3.) Mi volt az a sportág, ami a legkevésbé/legjobban ment a suliban?
Nagyon sokféle sportot kipróbáltam, úszásban és teniszben iszonyatosan béna voltam, ezért utáltam is, utána/közben versenyszerűen karatéztam 6 évet, azt nagyon szerettem.

4.) Milyen tulajdonságot irigyelsz az ellenkező nemben, mit tanulnál el tőlük?
Nem szoktam nemhez kötni tulajdonságokat, ha valakiben inspirál valami, azt megpróbálom én is eltanulni, és beépíteni magamba.

5.) Ha három hónapot eltölthetnél valahol a világon, hova utaznál?
Az jó sok idő, úgyhogy mindenképpen bejárnék egy másik kontinenst, valószínűleg Ázsiát, vagy Amerika egy részét.

6.) Ha az állatkertben egy egész napot egyetlen állat megfigyelésével kellene töltened, melyik állatot választanád?
Erre naponta tudnék másik választ adni, most az egyik kedvenc állatom a vöröspanda, úgyhogy legyen az.

7.) Melyik írótól olvastad a legtöbb művet (önszántadból), és melyik műve tetszett a leginkább?
Egyetlen könyvét olvastam, de az eddig életem legmeghatározóbb műve, ami teljesen átformálta és kiszélesítette a gondolkodásomat a történetmesélésről, dramaturgiáról, humanizmusról és az élethez való kapcsolódásról (ez most kicsit fellengzősen hangzik, de a könyv tényleg elképesztő), ez pedig David Foster Wallace Végtelen tréfa című műve.

8.) Mi a számítógéped háttérképe?
Egy exotic rövidszőrű perzsa macska, amit majdnem megvettem, de sokat ingázom, ezért úgy döntöttem, erre még várnom kell.

9.) Ha egy világszerte ismert emberrel találkozhatnál, ki lenne az, és mit kérdeznél tőle?
Ez is nehéz kérdés, amire hetente frissíteném a válaszomat, de legyen most Gaspar Noé, és megkérdezném, hogy segítene-e nekem egy kisfilmet leforgatni mint mentor.

10.) Milyen idézetet írnál ki a nappalid falára?
„Az arca olyan, mint egy fa, a két szeme katicabogár, a szája hallgat, és árad belőle a nyugalom, míg egyszer csak meg nem szólal, hogy mondjon valami csípőset, s akkor úgy érzed, hogy végig ott volt a tűz, mindig is ott parázslott a hamu alatt, csak soha nem vetted észre.”