Sóvári-Fehér Anna: „Mindig az életből próbálok nagyon pontos anyagot gyűjteni”

Az eredeti Skylight cím bravúros fordítása a Fénytörés. Ha minden a terv szerint halad, egy piciny tetőablak lesz látható az előadásban. Valló Péter elképzelésében az ablakon keresztül hóesés és az utcai lámpa fénye szűrődik a szobába. Erről az jut eszembe, hogy a beszivárgó fény leleplezi a kapcsolatok valóságos természetét, felfedi azokat a fontos történéseket, amiket a szőnyeg alá szoktunk söpörni – meséli a Thália Színház készülő Fénytörés bemutatójáról Sóvári-Fehér Anna.

Májusban tartottunk egy olvasópróbát, nagyon sokat foglalkoztunk a szövegel, rengeteget húztunk belőle, befogadhatóbbá, értelmezhetőbbé tettük, amiben a rendezőn és a színészeken kívül nagy szerepe volt a rendezőasszisztens Őri Rózsának is. Valló Péterrel régóta összeszokott párost alkotnak, nyitottak voltak az ötleteinkre, így együtt készítettük el a végleges szövegkönyvet.

– A Thália idei mottója a „Rejtélyek Évada”. A Fénytörés is csupa rejtély?

– Nehéz úgy beszélni róla, hogy ne lőjek le előre semmit, de talán annyit elmondhatok, hogy Kyra, az én karakterem, egy egyszerű külvárosi tanárnő, aki korábban évekig együtt élt a két férfival, Tommal és a fiával, Edwarddal, illetve Tom feleségével. Náluk dolgozott az étteremben, majd a családhoz költözött. Tom és a lány egymásba szerettek, a feleség háta mögött titkos szerelmi viszony alakult ki. A feleség halála után Edward felkeresi a lányt, akivel hosszú évek óta nem találkozott. És ugyanazon a napon robban be Tom is, a lány egykori szerelme, aki szintén rég nem látta a lányt. Innen indul el a történet, amelyben visszaköszön Kyra múltja, amit régóta szeretett volna már letenni, de lehet, hogy mégsem sikerül?

Azért is izgalmas, fontos ez a darab, mert rengeteg etikai kérdést is boncolgat. Sokszor számunkra is nehéz ezekről a dolgokról beszélni, hogy mik azok a lelki állapotok, amikben megtörténhetett a félrelépés, a csalás. Egyáltalán hogy kinek és hol van igaza? Rengeteg dilemmát vet fel: hogy akkor ők jó emberek? Vagy rosszak? Vagy csak rosszkor találkoztak. Hogy ezek a kérdések egyáltalán számítanak-e? Egyelőre nagyon sok rejtély van a darabban a mi számunkra is és azért nehéz még erről beszélni, mert a váz már áll, de a mélyebb, lényegibb kérdésekbe majd csak most, az őszi próbafolyamat alatt ássuk bele magunkat.

Úgy gondolom, merész vállalása a színháznak, kevésbé illeszkedik a Thália nagyszínpadi előadásaihoz, annál inkább illik bele a Télikert profiljába, ott mutatjuk be a kamaradarabokat, a komolyabb, drámaibb hangvételű előadásokat. Hogy mi a rejtélye a Fénytörésnek? Számunkra most még az is rejtély, mennyire befogadható ez a mű a magyar közönségnek, hogy szeretni fogják-e, mert a karakterek gyarló jellemvonásai tükröt tartanak és ezekkel nem mindenki szeret szembesülni. A Fénytörésnek ez lesz a magyarországi ősbemutatója, így mi leszünk a tesztje.

– Igazából akkor az érzelmekről szól, vagy arról, hogy van-e második esély, és remény az újrakezdésre? Arról, hogy két nagyon különböző élethelyzetben lévő ember képes-e a boldogságra?

– Ezekről is szól. Nagyon sokféle kérdést felvet a darab. Például Kyra és Tom közt elég nagy a korkülönbség. Teljesen máshonnan jönnek. Évek óta nem találkoztak. Az ő múltjukkal van-e esély az újrakezdésre? Nyitottak-e még rá? Néhány, a szokványostól eltérő vonása is van David Hare darabjának, olyanok, amik akár meg is botránkoztathatják a konzervatív embert. De az izgalmát, a mélységét is ez adja.

– Általában hogyan építesz fel egy karaktert? Rögtön megjelenik a figura, itt most Kyra alakja, vagy a próbák során telítődik, kap újabb és újabb színeket? Hogy működsz színészként?

– Alapvetően már az első olvasáskor lesz egy elképzelésem az adott karakterről, de akkor az még egy nagy paca, ami folyamatosan finomodik. Attól is függ, hogy milyen a partnerem. Szervét Tiborral együtt dolgoztam a Romantikus komédiában, ő volt a rendezője, ami igazán jó munka volt, nagyon egy hullámhosszra kerültünk. Kisebb szerepekben már játszottam vele, de a Fénytörés igazán melós dolog lesz, szinte végig ketten vagyunk a színpadon.

Azt szeretem Tiborban, ahogy valóban jelen van, élmény vele játszani, mindig az adott pillanatra reagál, ami nagyon sokat ad hozzá ahhoz, hogy merre halad az én karakterem is. Sokat fogok tanulni tőle és Valló Pétertől is, nem csak a szerepről, de saját magamról is. Alapvetően mindig próbálom háttérbe szorítani azokat a tulajdonságaimat, amik nem szolgálják az adott figurát, megpróbálom belehelyezni magam az életébe. Milyen lehet ő, amilyen esetleg én nem vagyok: Akár olyan apró részletekbe is belemenve, hogy melyik kézzel nyitja az ajtót, hogyan mosogat, mi van a táskájában. A részletek nagyon fontosak, hogy egyszer majd valóságos emberré változzon a karakter.

A Beckham előadásban egy várandós nőt játszottam, így hetekig a civil életemben is viseltem a terhes has kelléket, kíváncsi voltam, hogy reagálnak rám a buszon, az utcán, megpróbáltam belehelyezkedni az életformába. Hogyan járok, hogyan kommunikálok, miben változik a mozgásom, a viselkedésem. Mindig az életből próbálok nagyon pontos anyagot gyűjteni.

– Melyik az izgalmasabb, amikor egy karakter nagyon hasonlít hozzád, otthonos, vagy amikor veled ellentétes szerepet kell eljátszanod?

– Mindkettőnek megvan az izgalma, ha egy karakter nagyon hasonlít hozzám, abban hatalmasat lehet lubickolni, mert a legtöbb minden zsigerből jön. Erre épülnek a tanult dolgok, a poentírozás, ritmus, szünetek. Ha ezek mind összeérnek, hálás a játék, de benne van a pakliban, hogy a szerepem szembesít a saját hiányosságaimmal. Az pedig egyszerre félelmetes, ösztönző és kalandos, ha azt képzelem, hogy nagyon távol áll tőlem a figura, de aztán kiderülnek közös pontok, amikkel tudok azonosulni. Ez a nehezebb, ilyenkor kell az erős fantázia és makacs álhatatosság, hogy belelássak a személyiségébe és hitelesen közvetítsem őt. Van, hogy sikerül, van, hogy nem.

– Kyrával milyen a viszonyod?

– Egyelőre még távol érzem magamtól, de lehet, hogy azért, mert a legutóbbi színpadi élményem, a Romantikus komédia Phoebe-je nagyon közel állt hozzám, az egyenesebb út volt. Kyrát még nem ismerem annyira, de folyamatosan gondolkozom róla, tanulom a szöveget. Főznöm is kell majd az előadásban, amit amúgy nagyon szeretek, így most folyamatosan bolognait készítek, közben mondom a szöveget és mérem, mennyi idő alatt pirul meg a hagyma. Az a tervem, hogy a színpadon is a felvonás végére ehető étel álljon össze, miközben a nézők egy mély, de szórakoztató előadást látnak. Kihívás. De én nagyon szeretem a kihívásokat.

– A hosszú nyár után nehéz a visszatérés?

– Igazából nyáron sem álltam le, június elején elkezdtük a Pokoli rokonok második évadának a forgatását. Amikor véget ér az évad, vágyom valami más impulzusra, ilyen a forgatás is, ami eltérő jelenlétet igényel. Ahogy közeledik a szeptember, újra nagyon hiányzik a színház, a próbafolyamatok. Így, hogy a lendületem nem szakad meg, nem esek ki a dolgos hétköznapokból. Most ez az életem, és abban vannak apró lyukak, amikbe a számomra fontos embereket igyekszem besuvasztani, hogy feltöltsem őket és feltöltődjek belőlük. Nélkülük nem menne.

Forrás: Papageno