a Székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása

Egy tiszta és őszinte szerelem elé keserű akadályokat gördít a nyomorúság, a kiszolgáltatottság: a boldog és vak káprázat mögött megjelenik az élet éles és kegyetlen kése. Ám a szerelem oly erősen ragyog ki ebből a kietlen és szigorú környezetből, hogy szegénység táptalaján győzedelmeskedni tud a líra – táncban, szóban elbeszélve. Parasztdráma táncban, szóban elbeszélve – így határozhatjuk meg a Pillangó műfaját. Móricz egyébként ad műfajt a Pillangónak: szerelmi idill három felvonásban. Ám ez nem a környezetre, hanem a fiatalok között kialakuló kapcsolatra igaz. „A szerelem oly erőteljesen ragyog ki ebből a szigorú, a szegénység által uralt környezetből, hogy ettől válik idillikussá a történet. A szegénység táptalaján győzedelmeskedik a líra” – vallja a rendező, Horváth Csaba. „Az előadásban a tánc, a mozgás, a gesztus azonos értékű lesz a verbális szövettel, miközben megszólal benne a lírai motívum, a szerelem. Két fiatal történetét meséljük el, akik egymásba szeretnek, de a környezetük minden akadályt eléjük gördít. Mindketten szegény sorból valók, és mindkét család azonos erővel próbálja megakadályozni szerelmük kibontakozását. A fiút egy gazdagabb lánnyal házasítanák össze, a lányt pedig egy jómódú, polgári miliőből származó férfihoz adnák” – mondja az előadás rendezője.