Kecskeméti Katona József Színház

“Drágám, átadom neked, ennek a régi bánatról könnyel és vérrel írt színdarabnak eredeti kéziratát. (…) E darabban szeretetednek és gyengédségednek adózom, amely megerősítette bennem a szerelembe vetett hitet, és amely képessé tett rá, hogy végre szembenézzek halottaimmal, és megírjam ezt a művet – mély szánalommal, megértéssel és megbocsátással, mind a négy kísértet üldözte Tyrone iránt…” – írja O’Neill a feleségének. A Tyrone-család egy napja. Reggel, amikor meglátjuk őket, egy eszményi család képét mutatják: egymást harmincvalahány évi házasság után is szerelemmel szerető anyát-apát, két egymást játékosan ugrató, szüleit szerető felnőtt fiút. De az idilli kép nagyon hamar repedezni kezd, és a nap végére ripityára törik. Az anya morfinista. A fiatalabb fiú tüdőbajos. Ma válik bizonyossá. Az idősebb az apja nyomdokain jár, gyengébb kiadásban. Örökös harcban áll vele. Az öccse tehetségére féltékeny. Alkohollal kúrálja magát. Az apa színész, nagy tehetségnek indult, de aprópénzre váltotta, zsigeri félelem él benne, hogy szegényházban végzi, és ezért betegesen fösvény. Nem főbenjáró bűn, mégis nyomorúságuk egyik forrása. Azt mondják, a szeretet mindent legyőz. Nem, nem mindent. Nem akarnak tudomást venni róla, hogy Edmund tüdőbajos, nem akarnak tudomást venni róla, hogy Mary gyógyíthatatlan. Nem akarnak fájdalmat okozni a másiknak, hazudoznak. Tehetetlenségükben gyilkolják egymást. Az okokat keresik. Hol, mikor siklik ki egy élet, melyik az a pillanat? És ha tudnánk, hogy ez az a pillanat, másképp csinálnánk?