a Soproni Petőfi Színház előadása

Molnárt játszani szinte biztos siker: professzionális dramaturgia, kitűnő szereplehetőségek, könnyed problémafelvetések, fájdalommentes szórakozás. Természetesen, ezekre az igényekre figyelve is lehet manapság Molnár darabjait választani és játszani. A kérdés csak az: érdemes-e? Ha a darab egészét – a három felvonásos szerkezetet – vizsgáljuk, akkor a történet a maga lekerekítettségében leginkább a mesék világára emlékeztet. Úgy gondoljuk, hogy a színháznézők számára akkor jelent intellektuális kihívást Az üvegcipő című darab, ha fölerősítjük benne azt a dramaturgiai pillanatot, amely Irma valóságos sorsát reprezentálja. A történet – a mai korból nézve – reálisan a második felvonás befejeztével véget ér. Irma, a naivnak látszó, ugyanakkor emberi értékekben rendkívül gazdag szereplő sorsa az adott társadalmi viszonyok között a teljes kilátástalanság. Sorsa igazából tragédia, hiszen olyan értékek pusztulnak vele együtt, mint a hűség, az odaadás, az önzetlenség vagy a maga kisvilágához igazodó, abból mégis fölemelkedő képzeletgazdagság. Rengeteg olyan kérdést vet föl Az üvegcipő, amely majdnem egy évszázaddal a születése után is égető problémaként nehezedik világunkra. Olyan darab, amelyet látni – s ehhez játszani – kell.